Egyszer fent, egyszer lent

Kísérletek a konyhában

Kísérletek a konyhában

Lassú kelesztésű hamburgerzsemle

2018. február 20. - Zomi Edit

Történet: Sok-sok évvel ezelőtt engem is beszippantott a híres "MegyünkaMekibe", mint szabadidős program. Többször voltunk a családdal, vittem a gyereket, az uncsitesókat, szomszéd kisgyereket, mondhatni boldog-boldogtalant. Aztán belefáradtunk, meguntuk. Nem laktunk jól vele, és mivel egyre szegényebbek lettünk, rájöttünk, hogy milyen drága is. Egy jó időre lemondtunk még a hamburgerről is, pedig az igazi hamburgerbuci íze, állaga nagyon tetszett. Eltelt egy jó pár év, mire nekiálltunk újra hamburgerezni, de ezt már itthon, a saját receptünk, szánk íze, és pénztárcánk igényeihez igazítottuk. Persze, csak a húst sütöttük itthon, a bucit úgy vettük a helyi pékségben, mert "azt biztosan nehéz megsütni", vagy "én úgysem tudok olyant gyúrni". 
Aztán beköszöntött a családi mélypont, több hónapra kiestem a munkavállalók sorából. Mindig a pénztárcámat néztem, adtam a gyereknek pénzt, hogy vegyen magának valami enni valót a suliban, mert nincs itthon kenyér, zsemle, kakaóscsiga, szalámi, ... stb. Egyik alkalommal utánaszámoltam, hogy több ezer forintot visz el, és még csak nem is egészséges élelmiszerre költi, és még nem is lakik jól vele.
Hát itt kezdődött mindaz a kísérletezgetés, próbálkozás ami mára egy magabiztosabb, spórolósabb háziasszonnyá tett. Nekiálltam nagy lendülettel kenyeret sütni. Az első pár próbálkozás, finoman szólva is eléggé gyatra volt, de a család hősiesen kitartott, és ette. Kipróbáltam pár receptet, és mára már eléggé szépeket, és finomakat sütök. (Persze mindig van hova fejlődni!) Egyik hétvégi délután elkottyantotta magát a családom, hogy ők bizony hamburgert szeretnének enni, és nekem kell megsütni hozzá a bucikat. Nekiálltam, kutakodtam receptek után, és rá is találtam egy számomra egyszerű, és finomra. Ezt megsütve a család kedvencévé vált! Azóta már többször, több módosítást is hajtottam végre rajta, és azt hiszem, hogy most már megvan a befutó!



A RECEPT:
 

750 g liszt
3 ek cukor
1 tk só
3 dl víz
3 ek olaj
1 db tojás + 1 tojás sárgája a kenéshez
25 g élesztő
3 ek tejpor

A cukrot a HIDEG vízben felolvasztom, belemorzsolom az élesztőt. A lisztbe beleteszem a sót, a tejport, és egyneművé keverem, majd beleütöm a tojást, az olajat, és az élesztős keveréket.
Fontos, hogy hideg legyen minden! Jól összegyúrom, és 3-4 órára beteszem egy hideg helyre. (Akár egy éjszakát is bent állhat a hűtőben) Ha már a duplájára kelt, akkor feldarabolom 12 részre, és összegömbölyítem, majd egy melegebb helyre teszem még 45 percig kelni. Ekkor bekapcsolom a sütőt 220 fokra, alsó felső - sütés. Lekenem a bucik tetejét tojással, megszórom kevés szezámmaggal,és 12-15 perc alatt készre sütöm.

Véleményem: Ebben a receptben azt szeretem, hogy a tésztát nem kell dagasztani hosszú percekig, csak összekeverem amíg egy lágyabb tésztát kapok, és mehet kelni. Ha tudom előre, hogy napokig nem lesz időm a tésztával foglalkozni, akkor csinálok egy dupla adagot, és mehet a fagyasztóba. Onnan kivéve egy órát kell pihentetni, majd formázás, kelesztés, és mehet a sütőbe.

 

27906304_10211493420599751_1630091785_o.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kiserletezesekakonyhaban.blog.hu/api/trackback/id/tr7813683876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása